Hol tart a világ? 2026. február 12-én az Európai Parlamentben egy állásfoglalás kapcsán szavaztak …
Azért nem semmi, hogy magukat értelmesnek gondoló emberek evidenciákról szerveznek szavazást. Mire tudott gondolni a 107 tartózkodó?
Before he passed away, a man said to his son:
Azért akad olyan is, aki élete végéig nem éri el azt a múzeumot :) De azoknak ott az Isten
Ökumenikus egyezménnyel bénítják az evangelizációt a történelmi egyházak Olaszországban
"Afelé terelik az Egyházat, hogy ez csak egy cég a sok közül." hát, ami látszik belőle, az valóban csak egy cég a sok közül. Ha nem az volna, nem is ilyen volna.
Az FSSPX a következő napokban válaszol nyilvánosan
Számomra megválaszolatlan kérdés, hogy az egyszerű hívő számára mennyire fontos ezeket az egyházpolitikai csatákat követni?! Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot, akkor úgy állok hozzá, hogy bár lehet a pap/az SSPX/a püspök/ egy tradicionalista papi szerveződés kiközösített, de még az Egyház is elismeri a hatalmát, tehát a bemutatott Szentmise érvényességét nem kérdőjelezik meg. Nekem pedig a Szentmisére van szükségem. S, ha már tudom, hogy a Szentmise érvényes még a szedevakantistáknál is (novus ordóról azért nem vagyok 100%-ban meggyőződve), a lelki üdvöm érdekében, jószándékkal felövezve én elmegyek bármelyik ÉRVÉNYES Szentmisére. A többi politika, amit a történelem vagy rendez, vagy nem. Nagyon fontos az Egyházban a rend, a jog, a hierarchia kérdése, de ebben a zűrzavarban mégis fontosabb a legfőbb dologra koncentrálni: a Szentmisére. Lehet, hogy tévedek, de én zsigerből valamiért ehhez tartom magam. Félő, hogy ez a rendetlenség nem fog megszűnni, nem várhatjuk meg, hogy tisztázódjon, mert belül mindannyian tudjuk, hogy a novus ordo egyház egy meghasonlott ország, csak idő kérdése, hogy mikor omlik össze, vagy alakul át valami egészen mássá – vagy talán már át is alakult, csak nem akarjuk tudomásul venni.
Ökumensicher Narren"Gottes"dienst in Hoechstaedt
És közben meg az a probléma, hogy az SSPX NORMÁLIS püspököket akar szentelni? Az ész megáll és ácsorog!
A nacionalista keresztény
Ezzel egyetértek teljesen, de a régi időkben is egy közösség a nagy közösségen belül is a saját rendje szerint élt, amibe beletartozott a nyelv, szokások, stb. és sokkal lassúbb ütemben történt az elkerülhetetlen "torzulás"-keveredés. A tót nem házasodott a svábbal (pedig mindkettő katolikus volt), ahogyan rendszerint a román sem a magyarral, vagy a tóttal. Természetesen folyamatosan voltak kivételek, de nem ilyen ütemben, mint manapság. Éppen azért fontos az identitás megtartása, mert jellemzően – ebben a csodálatos korban – bármely két "szín" keveredik, csak ürülékbarna jön ki belőle, abból pedig, mint tudjuk, nem lehet aranyat csinálni. Sem nemzeti, sem vallási értelemben nincsen egészséges ötvöződés. A modern világban a piros és kék is barna lesz, a kék és sárga is barna... sőt a piros és sárga is. Ez a nagy tégely, a senkizmus, semmizmus, univerzalizmus, ökuménia. Én nacionalista vagyok azért, mert meg szeretném őrizni, amit én is kaptam? Mert nem akarom keverni/maszatolni a dolgokat? Tényleg sok jó román barátom van, más vallású szomszédok is bőven, akik közül több nacionalista is és ezekkel mind nagyon jól kijövök: mindannyian tartjuk magunkat a saját szokásainkhoz, hagyományainkhoz és ezeken a területeken nem igyekszünk kompromisszumot keresni. Az élet szükségszerű területein pedig van elég közös pont, ami összeköthet. Beszélgethetünk, szerelhetünk autót együtt, kirándulhatunk, stb. De ettől még nem hívom meg keresztapának, nem akarok vele rokoni kapcsolatba kerülni, ahogyan egy muzulmánnal, vagy hinduval sem, mert én komolyan hiszek valamiben, ő másban hisz, tehát nem tudunk egy irányba haladni. Keveredés nélkül nem feltétlenül kell egymás ellen élni... én tudok egymás mellett is élni. Sőt.
A nacionalista keresztény
Én nagyon sok vegyesházasságot ismerek, egész közelről, nemzeti és vallási értelemben egyaránt (Sőt, én magam is unitáriusként vettem el a feleségemet és 15 év házasságot külön vallásban éltünk le. A gyerekek katolikus kereszteléséhez ragaszkodtam már a házasságkötés előtt nemtől, számtól függetlenül. Nekünk "szerencsénk" volt, de így is nagyon sok áthidalhatatlan nehézségbe ütköztünk, mire mára mindannyian egy akolba tartozunk, önként. Tegyem hozzá: félig-meddig titokban). Sem nemzet alapon sem vallási alapon nem ismerek olyan példát, ami pozitív. Bár ismerek vegyes házasságból később visszamagyarosodott személyt, de az identitás zavaros maradt. A vallás terén is hasonló helyzet van.
Egyébként a szerző érdekes módon a magyar példát hozza fel negatív példának, miközben sokkal sarkítottabban jelen van a nemzeti mellveregetés a román ortodoxoknál! Csakszólok.
A nacionalista keresztény
A nemzeti értelemben vett vegyesházasság éppen olyan, mint a vallási alapon vett vegyesházasság. Ilyen is meg olyan is. Tetszik, nem tetszik, a szerzőnek (gondolom érintettségéből fakadóan) nehéz elfogadni, hogy egy seggel csak egy lovat lehet megülni. Nem hiszem, hogy valaki lehet jó magyar és jó román egyszerre, ugyanazért, amiért nem lehet jó katolikus és jó református egyszerre. Hogy kompromisszumokkal megférnek a dolgok egymás mellett, az más. De sem Jézus, sem az általa hirdetett út nem a kompromisszumokról híres. Szóval, egy seggel csak egy lovat.
Az aktatáskás úriember
Olyan szintű a hanyatlás, ami már egy egyszerű hétköznapi gondolkodó ember számára is világosan előrevetíti a közelgő katasztrófát... csakhát már egyszerű hétköznapi emberek se nagyon vannak... Mégis tehetetlenül fekszünk le este és kelünk fel egy újabb reggelen abban a reményben (egyesek meggyőződésben), hogy ma is minden élelmiszert megtalálunk a Lidlben olcsón, lesz villanyáram és működni fog minden, árad a gáz a vezetékeken és nem fogunk fázni sem. Pedig egy hajszálon múlik csak, hogy mindezek akár holnap reggelre összeomlanak. És semmire nincsen alternatívánk! A nagyhatalmak kezébe fekszünk önként. És olyan sátáni a világ, hogy nemhogy nem lehet a gyermekeket munkára fogni, de még az általam megtermelt zöldségekkel és gyümölcsökkel szemben is a bolti "tisztát" és mutatósat választják... mert mindenfelől ezt sugározzák. A szülőt nézik hülyének, mert hihetetlen számukra, hogy ez a rendszer nem tart(hat) örökké. Lesz sírás és fogcsikorgatás. Sajnos.
Az utolsó idők jelei Szőkefalkván
Valóban szerepel. Ennek ellenére sajnos mégis úgy érzem, hogy nem ad valós támaszt/megoldást/útmutatást, sőt az említett "kiválasztottság-érzést" mélyíti el azokban, akik ezeket az üzeneteket követik. Ez önmagában nem is lenne baj, viszont sok az üzenet és sok az üzenetekhez tapadó "irányzat", már-már kultusznak is nevezhető világ alakul köréjük, aminek előbb-utóbb mindenképpen az a velejárója, hogy vagy "katolikusabb lesz a pápánál" (mércévé teszi magát), vagy pedig kifolyik (ökumenizálódik) és szektásodik. Az Egyház valódi és szerencsére még változatlan tanítása tiszta és egyetemes (katolikus), ezt kiszínezni pedig lehetőséget kínál az érzéki csalódásokra. Nem vetem el a jelenéseket, üzeneteket – félreértés ne essék! – de nem vagyok biztos benne, hogy SZABAD ekkora jelentőséget tulajdonítani nekik.
Az utolsó idők jelei Szőkefalkván
Nem voltam Szőkefalván ilyen jellegű összejöveteleken, de sokat olvastam róla és elég jól ismerem Szőkefalvát. Ráadásul az esküvőm utáni "buli" is Szőkefalván volt, éppen a templom mellett... szóval nem idegen a hely. Mint minden jelenéssel, ezzel is úgy vagyok, hogy nagyobb bizonytalanságot ébreszt bennem, mint amennyire megerősíthetne... Félő, hogy a sok jelenés inkább elterelő hadművelet, mint valós "figyelmeztetés". Eltereli a figyelmet a mindennapi teendőkről. Hallottam egy történetet egy papról, aki minden vasárnap ugyanazt prédikálta, mígnem valaki megszólította, hogy miért nem prédikál egyébről is. Mire a pap megkérdezte, hogy amiről prédikál, azt már gyakorlatba ültették-e? (t.i. akkor lehet tovább haladni, ha már megértették és gyakorolják a tanítást). A jelenések ezeket az unalmas (de még mindig aktuális!) napi tanításokat dobják fel egy kis lelki csillagszórózással, egy kis egósimogatással, hogy ne lássa az ember, hogy 2000 éve ugyanaz van, semmi nem változott és nem is fog. Minden le van írva, amire szükségünk van... csak el kéne kezdeni csinálni. Érdekes, hogy ezeknél a jelenéseknél (a Fatimai jelenést is beleértve) jelen van a szem elkápráztatása. Vajon mi lehet a célja/oka? Nem okoz-e kárt a jelenéseket követőkben a téves "kiválasztottság-érzés"? Ha a Szentmise (nem a jelenlegi divatos tömegperformansz!) a középpont, a jelenések miért kevernek bele "a sok imádkozás" mellett világi/humanista célokat (világbéke, karitatív cselekedetek, stb...), mintha Istennel már minden ok, csak a világban kell még egy kis rendet rakni, s sínen is vagyunk... Miért nem figyelmeztet a jelenés az evidens eretnekségekre az egyházban, miért nem háborodik fel a mára megszokott szentségtörésekre??? Gyanús ez nekem. Maradi vagyok, na...
Ez vár ránk, ha rossz helyre kerül az x
Nem lesz ennek se így, se úgy jó vége! Néha azt gondolom, hogy a kapzsinak adni kell, a tolvajt meg beengedni a házba, mert minden ellenállás csak hiábavaló feszültség és időhúzás... és mindennek mi fizetjük meg az árát. Inkább hagyom magam megerőszakolni, mert hamarabb szabadulok... Uram irgalmazz!
A templomba járás csökkentheti a válás kockázatát, különösen, ha fiatalon házasodsz | KHM
Popper tollából származtatva: Pilinszky János mondta egyszer, hogy „utállak titeket, pszi-vel kezdődő foglalkozásúakat, mert azt tanítjátok, hogy minden problémának van megoldása. Emiatt az emberek úgy gondolják, hogy csak ők olyan hülyék, hogy nem tudják megoldani az összetört, összezavarodott, tönkrement kapcsolataikat. Mert ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Én viszont úgy gondolkozom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.” Ez a mai kapcsolatok problémáinak legjobb diagnózisa, amit valaha olvastam. A korszellem a "gyakoró" katolikusokat is bedarálja.
A püspökök alapíthatnak vállaltan „nemkatolikus” oldalt? Mit mond a kánonjog?
Egyetértek! Alapvetően nem az álnév a probléma, hanem a sok szemét és eretnekség megtámasztása két (!) püspöki tekintéllyel... ezért releváns a dolog, mert fontos tudni, hogy ki a báránybőrbe bújt farkas (ok). Az ostiarius.hu "személye" mindegy, mert az Egyház tanítását hirdeti, ellenben ha valaki a tanítást torzítja, sőt titulussal akarja igazolni, akkor fontos tisztázni, hogy ki is áll a csalás mögött.
“Dear Pope Leo, thank you for all you do for us. We love you. You are not alone. Can we give you a hug?”
A helyszín döbbenetes! Katolikusok nem hinném, hogy elmentek a bulira...
Tudományos bizonyítékok három eucharisztikus csodára - Spitzer atya
A felesleges rongyrázás az, amikor folyamatosan jeleket keres az ember mindenben. Ha pl. feltételezzük, hogy a NOM-os átváltoztatás mégsem érvényes (mert vannak ilyen elméletek is) és az Oltáriszentség-csoda a gonosz általi megtévesztés, akkor mi van? Hát az van, hogy ennek a beteges kutatása teljesen felesleges és káros, mert nemhogy az üdvösséget nem szolgálja, de teljesen tévútra terel. Talán 15 éve olvastam, hogy egy távolkeleti baptista kislány lett stigmatizált. Akkor ön szerint a baptista egyház is igaz egyház, vagy a stigmatizáció a gonosz általi megtévesztés? Tehát a tárgyi bizonyítékok támasztják alá a "hitet"? Tamás apostolnak mondta az Úr, hogy "boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek. Legyünk hát inkább egyszerűek és boldogok. A NOM védelmében vívott harcával kapcsolatosan csak azt nem értem, hogy az ön felvilágosultságával miért nem logikus az, hogy az Úrnak bemutatott áldozat méltóságteljesebb, ha az Úr felé nézve történik, mint úgy, ahogy a NOM-ban, háttal az Úrnak. És ez csak a jéghegy csúcsa... Ön, amikor valakihez szól, akkor szembe szokott nézni vele, vagy háttal áll neki, és szembeáll a hallgatósággal, hogy azok hallhassák, hogy ön éppen mit mond a beszélgető partnerének?
Tudományos bizonyítékok három eucharisztikus csodára - Spitzer atya
Ön folyamatosan "lefebristázik", miközben tulajdonképpen fogalma sincs, hogy azokat nevezi lefebristáknak, akik azt a miserítust követik, amit az Egyház összes nagy szentje követett. Kivétel nélkúl. Amellett, hogy lefebristának maximum azt hívhatná, aki a Szent X. Piusz Testvérülethez tartozik, ön összekeveri az egyház tanítását vélt tanításokkal. Ha minden katolikus azt tenné, amit ön, hogy talál egy kék, egy zöld, egy sárga, vagy bármilyen "magánkinyilatkoztatást", amit igaznak vél, és annak fényében tekintene az Egyházra, mi lenne? Hányféle egyház lenne? Nem lenne-e tisztább az Egyház tanítását alapul venni és onnan kiindulni, hiszen az nem egy személyes látomás, meggyőződés, vélmény gyümölcse. Pio atya maga is felháborodott, amikor a Szentmiséhez hozzányúltak. Ő is lefebrista volt (ön szerint). De minden nagy szent felháborodott volna, aki az Örök Idők Szentmiséjét látta volna átváltozni egy népszórakoztató lelki performansszá... és végül még annyit, hogy nem jó tanácsadó a tiszta lelkületű gondolkodásban a személyes sérelem.
Nyílt levél a nunciushoz Beer Miklós ügyében
Sajnos nála gyakori ez a félrevezetettség. Van az a bölcs, régi mondás, hogy "könnyű Katit táncba vinni, ha Kati is akarja"... milyen igaz, pedig nem is dakota közmondás
Nyílt levél a nunciushoz Beer Miklós ügyében
Persze, hogy nem történik. Szerintem ők sem várnak érdemi lépést, viszont ennél sokkal fontosabb, hogy az ember tegye meg, amit megtehet. A többi a Mindenható Úr dolga. Már ez is nagy dolog számomra, hogy valaki "vállalja" ezt a hálátlan szerepet. A klérus hallgat.
Tudományos bizonyítékok három eucharisztikus csodára - Spitzer atya
Ha egyetlen csoda sem lenne, nekünk akkor is "hitünk szent titka". A csodák főként a csodavadászokat és magánkinyilatkoztatás-vadászokat hozzák lázba. Senki nem mondta tudtommal, hogy a novus ordo átváltoztatása nem érvényes, azt viszont igen, hogy egy fércmű és méltatlan az Istenhez. A kettő nem ugyanaz.